Reneszánsz kori Assassinok és Zsoldosok 1

                                               

                       Bartolomeo d'Alviano

Bartolomeo d'Alviano (1455-1515) az Asszaszin Rend tagja, és a római és velencei zsoldosok vezetője volt. Mivel  amíg Velencében tartózkodott, összebarátkozott Ezio Auditoréval, az Itáliai Asszaszinok későbbi Mentorával, és együtt visszafoglalták a Castello kerületet, Bartolomeo otthonát Silvio Barbarigótól, egy Templomos nemestől. Bartolomeo akkor is jelen volt, amikor Eziót hivatalosan is beavatták a Rendbe. Bartolomeo akkor is segítségére volt, amikor beszivárgott a Vatikánba; Róma több pontján támadásokat követett el, hogy az őrök ne állítsák meg Eziót.
Bartolomeo és Ezio Rómában találkoztak újra. Feleségével Pantaselea Baglionival a Caserma di Alvianoban telepedtek le. Bartolomeo itt harcolt a Borgia erőkkel, és az Octavian de Valois által vezetett francia katonák ellen. Ezio sikeresen meggyengítette a Borgiakat, így elég Asszasszinnal rendelkezett, hogy felszabadítsa a várost.
Bartolomeo is több olasz hadseregben szolgált, híres volt határozásban és kardforgatásban. Harcolt Agnadelloban, amit elvesztett. Amikor felszabadult, folytatta katonai karrierjét, míg Ghedi ostrománál feladta azt.

Előélete

Bartolomeo Alviano városában született, Francesco d'Alviano és Isabella degli Atti fiaként. Unokatestvére volt Fabio Orsininek, és Niccolò di Pitiglianonak.
Bartolomeo valahogy rálelt az útra az Asszasszonok Rendjéhez, a Castello kerületben, Velencében. Ebben a kerületben tartózkodott és irányította a város zsoldosait.
Bartolomeo valahogy rálelt az útra az Asszasszonok Rendjéhez, a Castello kerületben, Velencében. Ebben a kerületben tartózkodott és irányította a város zsoldosait.

A Castello Kerület Ura

„Gyáva kutyák! Elvisztek mindent! Már megint! Hátrakötött karral végzek veletek!”
—Bartolomeo, az örök szidása, szabadságvesztése miatt

Dante és Bartolomeo harca.

1486-ban a templomos Silvio Barbarigo vette át a Castello kerület irányítását, és Bartolome legtöbb emberét elfogatta. Azonban az Asszasszin Ezio Auditore da Firenze, a néhai Giovanni Auditore da Firenze fia Bartolomeo segítségére sietett. Utat tört Bartolomeo főhadiszállásához.
Ennek az évnek a negyedénél Bartolomeo és Ezio végzett Silvioval, és visszaszerezte a megmaradt emberivel a kerület irányítását. Először visszaszerezte régi fegyverét "Biancat", majd megkérte Eziot, hogy mentse meg az elfogott embereit. Miután az összeset megmentette, visszatért Bartolomeohoz. Bartolomeo arra utasította, hogy helyezzen el zsoldosokat szerte a kerületben, hogy felkavarják kicsit a nyugalmat, és visszaszerezzék a kerületet.
A zsoldosok segítségével, Ezio megszüntette az őrök uralmát a kerületben, hogy a zsoldosok átvegyék a helyüket. Miután minden zsoldost elhelyezett, felmászott a legnagyobb torony tejére, és beindította a jelző tűzijátékot, hogy a a zsoldosok elkezdhetik a támadást.
A toronyról Ezio észrevette, hogy Bartolomeo és Dante Moro küzdenek, Silvio emberei között. Futott, hogy segítsen nekik, Ezio Silvio legtöbb emberével végzett, ám Dante megfutamodott, és a L'Arsenale felé vette az irányt.
Ezio, legyőzte Dantet, ám az menekülőre fogta ugyebár. Bartolomeo oda kiáltott neki, hogy kövesse a két jómadarat (ugyebár közben csatlakozott a futáshoz Silvio is). Azt hitték, hogy elmenekülhetnek egy hajóval, de Ezio mindkettejükkel végzett dupla rejtett pengéjével.
Ezután Bartolomeo megköszönte és gratulált Ezionak a Castello negyed felszabadításához, Silvio elnyomása alól, majd útjaik ketté váltak.


Az Éden Almájának Megszerzése
2 évvel később, Bartolomeo csatalakozott az Asszasszinokhoz az Éden Almájának megszerzéséhez, ami Rodrigo Borgia túlajdonában volt, a templomosok nagymesterének kezében. Amikor Rodrigoval küzdött Ezio ő és társai az őrőkre specializálódtak.

Ezio beavatása a Rendbe.

Együtt támadtak az őrők kivégzése után Rodrigora, ám ő megfutamodott, és az Almát maga mögtt hagyta. A kis csoport felfedte Ezio elöt, hogy ők Asszasszinok, majd egy magas torony tetjén beavatták a rendbe Eziot. A ceremónia végén a toronyból mindannyian végrehajtották a hit ugrását.

Harc VI. Sándor Pápa Ellen

1496-ban Bartolomeo csatlakozott az Orsinikhez a Borgiak ellen, akik megpróbálták elfoglalni az Orsini területet.
Bartolomeo erőforrásait három Borgia toronnyal vágták el, de Bartolomeo harci szelleme tartotta benne a lelket. Cesare Borgia teljesen elvágta a készleteit ám Carlo Orsini időben érkezett, hogy segítsen Bartonak, aki megsebesítette Cesare arcát.

Harc a Franciákkal

„Cesare meggyőzte Lajos királyt, hogy egy egész hadsereget küldjön ellenem. Megtisztelő.”
—Bartolomeo a franciák rohama előtt.

Ezio és Bartolomeo beszélgetése.

1500-ban, Bartolomeo és új felesége Pantasilea Baglioni Rómába költöztek a Caserma di Alvianoba, új zsoldos központba. Az Asszasszinok mellett, Barto fel akarta szabadítani a várost a Borgia elnyomás alól, zsoldosaival elsősorban Octavian de Valois francia seregével küzdött.
Ám Bartolomeonak szembesülni kellett, hogy már két fronton is támadják, egyik oldalon a Borgiak, másik oldalon a franciák. Ugyanebben az évben találkozott ismét Ezio Auditoreval, aki segített Bartolomeonak felszabadítani a környező régiót a Borgiak befolyásától. Cserébe Ezio Rodrigo és Cesare tartózkodási helyéről kért információkat.
Miután kiderítette a tartózkodásuk helyét, a Tiberis szigeten találkozott a többiekkel, hogy megvitassák az Asszasszinok további terveit.

Barto , Ezio és zsoldosai a központi kapunál.

3 évvel később, Bartolomeo harcban állt Baron de Valoissal. Amikor Ezio találkozott vele, hogy megvitassák a terveket, a francia parancsnokról, a beszélgetés hirtelen félbeszakadt, egy zsoldos miatt, aki figyelmeztette Bartolomeot, a francia csapatok támadására.
Ezio és Barto zsoldosai sikeresen megvédték a céh központot, és a főkapunál gyűltek össze. Valois felkeltette a figyelmüket.
Octavian Bartolomeohoz szólt, hogy z elfogott feleségért cserébe adja meg magát. A feldühödött Bartolomeo sértéseket kiabált a parancsnokra, és lóháton vette üldözőbe a visszavonuló francia csapatokat.
Ezio követte, és mikor megérkeztek a franciák táborához, a Castra Praetoriahoz, rá kellett jönniük, hogy a tábor áthatolhatatlan. Bartolomeo nem látott más megoldást, min hogy feladja magát, és ajándékokat küldjön, hátha megkímélik a feleségét.

Pantasilea és Bartolomeo szorosan átölelik egymást.

Azonban Ezionak támadt egy jobb ötlete. Visszatérve a tanyára, azt javasolta Bartolomeonak, hogy a zsoldosait álcázzak franciáknak, akik azért viszik őt megkötözve, hogy feladják.
Barto lelkesen beleegyezett, Ezio titokban végzett francia katonákkal, a páncélért. Átöltözésük után, Ezio is átvedlett, egy francia kapitány öltözékébe, és könnyedén átszelték a a környéket, egészen a francia táborig.
Ahogy szembe kerültek Octaviannal, Bartolomeo nyíltan megfenyegette és követelte, hogy engedje el Patasileat. A báró csak gúnyosan megjegyezte: "Ezek a vademberek sosem tanulnak!", majd felemelte fegyverét, hogy végezzen Pantasileaval.
Ezio gyorsan elsütötte Rejtett Fegyverét, ezzel megadva barto zsoldosainak a jelet a támadásra mellyel jó nagy zavar kavartak a francia katonáknak. Octavian egyre mélyebbre menekült a táborban Patasileaval, Ezio követte őket, és végzett vele megmentve Patasileat.
Bartolomeo átötlte feleségét, és megköszöntötte Ezionak, akit hercegnek szólított. Ezután ő és zsoldosai visszatértek a központba.
Ebben az évben Barto találkozott a többi Asszasszinnal, hogy felvegyék a harcot Cesare Borgia megmaradt követőivel, Róma kapujánál. Miután az utolsó támogatóival is végeztek, unokatestvére Fabio Orsini letartóztatta Cesaret, majd visszatértek a központba.

III. Ferdinánd és Niccò Orsini alatt

1503-ban a spanyol király szövetségeseként, Bartolomeo meghatározó győzelmeket ért el Gariglianoban, a francia sereggel szemben, amellyel elindította a spanyol uralom terjedését Dél-Itáliában.
1507-ben, Niccolò Orsini, és Barto a Velencei Köztársaságban tartózkodtak. A következő évben legyőzték I. Miska császári német-római hadseregé és végig hódítottak Cadroren, Maurian, Pontebban, Gorzikan és Trieszten. Ebben az évben Pordenoneban, Serenissimaban is szolgált. Az Agnadelloi csata

1509-ben, Bartolome harcolt az Agnadelloi csatában, hogy megvédje az Éden Leplét, amit oda volt elrejtve. Állítólag megtámadta az ellenséget Orsini parancsnok-helyettes engedélye nélkül. Nagyon megsebesült, de sikerült talpra állnia, és folytatni a harcot. Megnyerte Agnadello polgárait, és azok segítettek Bartolomeonak és erőforrásai összeszedésével.
15010-ben , meglátogatta Ezio Ostiaban. Ezio meg akarta kezdeni útját Szíriába, Maszjáfba, annak reményében, hogy megtalálja Altaïr Ibn-La'Ahad könyvtárát. Barto elkísérte egy darabig, majd elváltak útjaik.
1513-ban, Franciaország Velencét támadta, Milánó hercegét, aki harcolt a francia parancsnok Louis de la Tremoille ellen is. Vicenza a spanyol nápolyi alkirály, legyőzte Ramón de Cardonat. [3]

Későbbi Élete

Bartolomeo később kifosztotta Pordemonet, amely időközben a német római császár uralma alá került. Majd a franciák győztek Marignanoban 1515 szeptemberében, svájci zsoldosok segítségével.
Később sikerült meghódítania Bergamot, de meghalt ugyanezen év októberében, Ghedi ostrománál. Velence testét egy nagy ünnepség keretein belül temette el, a Santo Stefano templomban Velencében. Bartolomeonak és Pantasileanak négy gyermeke volt, három lányuk és egy fiuk.